Annak érdekében, hogy Önnek a legjobb élményt nyújtsuk "sütiket" használunk honlapunkon. Az oldal használatával Ön beleegyezik a "sütik" használatába.
BemutatkozásTörténetünk
A 2023-ban centenáriumát ünneplő tanszék első vezetője Finkey József akadémikus ezen a szakterületen végzett oktatói és tudományos munkáját a Bányaműveléstani Tanszék keretei között kezdte és még Selmecbányán elindította a szakterület oktatásához nélkülözhetetlen gyakorlati oktatást segítő laboratórium alapjainak megteremtését. Sopronba átkerülve, már az önálló tanszék vezetőjeként kezdeményezte egy új laboratórium létesítését és felszerelését is. Rövid, alig húsz éves tanszékvezetői időszaka alatt a szakterületen végzett oktató és tudományos kutatói, szakirodalmi munkájával megteremtette az új tanszék hazai és nemzetközi ismertségét. A tanszék Sopronból Miskolcra átköltözve, a tudományterület változásait követve szélesítette oktatási és kutatási tevékenységét, az ércek, a szenek mellett az ásványi nyersanyagok, építőanyagok előkészítése felé is. Emellett a nemzetközi irányokat követve nagyhangsúlyt helyezett a folyamatok, az eljárások és berendezések elméleti és gyakorlati vizsgálatára, fejlesztésére is. A kor kihívásainak megfelelve a tanszék időben megkezdte a környezeti eljárástechnika, az ipari hulladékok, a másodnyersanyagok előkészítéséhez kapcsolódó szakmai-tudományos oktatási és kutatási területek fejlesztését is. Ma az intézet az egyetem, a kar egyik meghatározó, erős szakmai közössége és nemzetközi szinten elismert tudományos műhelye.
A száz év alatt a szakmai közösség kiváló mérnökök, szakemberek, tudományos kutatók képzését, ipari és szaktudományi problémák megoldását segítette és segíti ma is.
 

A Tanszék, Intézet korábbi vezetői:

1923-1960: Érc és Szénelőkészítéstani Tanszék, vezetői:

1923-1941 Finkey József nyilvános, rendes egyetemi tanár, az MAT tagja
1941-1960 Dr. h.c. Dr Tarján Gusztáv egyetemi tanár, az MTA rendes tagja

1960-1992: Ásványelőkészítési Tanszék, vezetői:

1960-1972 Dr. h.c. Dr Tarján Gusztáv egyetemi tanár, az MTA rendes tagja
1972-1992 Dr. h.c. Dr Tarján Iván egyetemi tanár, a műszaki tudomány doktora

1992-2006: Eljárástechnikai Tanszék, vezetői:

1992-1995 Dr. h.c. Dr Tarján Iván egyetemi tanár, a műszaki tudomány doktora
1995-2006 Dr. habil. Csőke Barnabás egyetemi tanár, a műszaki tudomány kandidátusa, PhD
 

2006-2023: Nyersanyagelőkészítési és Környezeti Eljárástechnikai Intézet, igazgatói:

2006-2009 Dr. habil. Csőke Barnabás egyetemi tanár, a műszaki tudomány kandidátusa, PhD
2009-2012 Dr. h.c. Dr Bőhm József egyetemi docens, a műszaki tudomány kandidátusa, PhD
2012-2015 Dr. habil. Faitli József egyetemi tanár, MTA doktora, PhD
2015-2017 Dr. Gombkötő Imre egyetemi docens, PhD
2017-2023 Dr. Nagy Sándor egyetemi docens, PhD
 

2015-2023: Mechanikai Eljárástechnikai Intézeti Tanszék, vezetői:

2015-2017 Dr. Gombkötő Imre egyetemi docens, PhD
2017-2023 Dr. habil. Faitli József egyetemi tanár, MTA doktora, PhD
 

2015-2023: Bioeljárástechnikai és Reakciótechnikai Intézeti Tanszék, vezetői:

2013-2022 Dr. Bokányi Ljudmilla egyetemi docens, a műszaki tudomány kandidátusa, PhD
2023- dr. Mádainé Dr. Üveges Valéria egyetemi adjunktus, PhD
 

Az intézet, intézeti tanszékek jelenlegi (2023-év) vezetői:

Nyersanyagelőkészítés és Környezettechnológia Intézet:

Intézetigazgató:
Dr. Nagy Sándor egyetemi docens, PhD
 

Mechanikai Eljárástechnikai Intézeti Tanszék:

Intézeti tanszékvezető:
Dr. habil. Faitli József egyetemi tanár, MTA doktora, PhD
 

Bioeljárástechnikai és Reakciótechnikai Intézeti Tanszék:

Intézeti tanszékvezető:
dr. Mádainé Dr. Üveges Valéria egyetemi adjunktus, PhD
 
 

A Tanszék, Intézet korábbi (1923-2022) vezetői, oktatói rövid szakmai életrajzok

 

Tanszékvezetők-Intézetigazgatók

 

Finkey József okleveles bányamérnök

1889. november 27-én született Sárospatakon. 1911.-ben Selmecbányán, a Bányászati és Erdészeti Akadémián szerzett bányamérnöki oklevelet. 1911-1913 között Drenkova (Krassó-Szörény vármegye) kőszénbányájában gyakornok, majd beosztott bányamérnökként dolgozott. 1914-ben került vissza az Akadémiára, a Bányaműveléstani tanszékre, ahol tanársegédi feladatokat látott el Réz Géza professzor mellett. Az első világháború zavaros időszaka (1914-1920), Selmecbányáról Sopronba történő átköltözés (menekülés), az elhelyezési gondok, az akadémián is folyamatos bizonytalanságot jelentett. Egy év katonai szolgálat letöltése után sok nehézséggel, de nagy energiával végezte az oktató-kutató munkát kezdetben a bányaművelés, később az előkészítés területén. Az Érc- és Szénelőkészítés II. tárgy előadásait, adjunktusként, 1923 év elején már ő tartotta és megbízást kapott az újonnan alapított Érc- és szénelőkészítéstani Tanszék vezetésére, amely feladatot 1941. április 7.-én bekövetkezett haláláig látta el. 1923. XII. 15.-én rendkívüli főiskolai tanárnak, 1926. V. 19-én főiskolai rendes tanárnak nevezték ki. Egyetemi, nyilvános rendes tanári kinevezést 1934.-ben kapott. A Magyar Tudományos Akadémia 1934-ben levelező-, 1940-ben rendes taggá választotta. Az oktató-kutató munkája mellett 1929-31 között a Bányászati Kar, 1934-35 között a Bánya-, Kohó- és Erdőmérnöki Kar dékáni feladatait is ellátta. Az Országos Felsőoktatási-, az Országos Iparügyi-, a Hadi Műszaki Tanácsnak tagja, valamint az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület alelnöke volt. Kiemelkedő szakmai tudományos munkásságát közel ötven publikáció mellet számos szak-, tankönyv bizonyítja, melyekben az elméleti alapok mellet meghatározó volt a gyakorlati ismeretek közreadása is. Első önálló könyve, még a Bányaműveléstani Tanszéken 1918-ban a „Bányatelepek tervezése” címmel jelent meg, amelyet több éven keresztül főiskolai tankönyvként is használtak. 1924-ben Berlinben, német nyelven megjelent „Die wissenschafliche Grundlagen der nassen Erzaufbereitung” (Nedves úton való ércelőkészítés alapjai) c. könyvét, 1930-ban angolul, 1932-ben oroszul és 1941-ben spanyolul is kiadták és számos külföldi egyetemen hivatalos tankönyvként használták. További főiskolai, ill. egyetemi oktatást szolgáló könyvei: Ércelőkészítés; Szénelőkészítés; Ásványszenek brikettezése (1930); Szénbrikettek hazai kötőanyagai; A flotációs ásványelőkészítési eljárás (1937); A pneumatikus szénelőkészítés mechanikai alapjai; Redukált bauxitok mágneses szeparálása. Finkey József már gyakorló bányamérnökként felismerte az érc- és szénelőkészítés jelentőségét. Gyakorlati-ipari munkáságának eredményeként 1931-ben szabadalmaztatta a hazai barnaszenek minőségjavítására szolgáló pneumatikus légszért. Ő tervezte a Recski ércelőkészítő művet, korszerűsítette a Gyöngyösoroszi ércek flotációs eljárását, mágneses dúsítási eljárást dolgozott ki a hazai gyepvasércek dúsítására, javasolta és megtervezte a komlói szénbánya szénelőkészítő művének átalakítását. Kiváló természettudományos felkészültsége mellett egész életében fontosnak tartotta a gyakorlati munkát, a laboratóriumi-, félüzemi kísérleteket és ennek érdekében a tanszék megalapításától kezdve folyamatosan fejlesztette a tanszék laboratóriumát is. Finkey József rövid, de nagyon eredményes, számos magas kitüntetéssel elismert életpályája során egymaga pótolta szakterületének fejlődésében azt a nagy hiányosságot, ami Péch Antal 1869-ben megjelent első magyar „Az érczek előkészítésének elvei és gyakorlati szabályai” c. könyv megjelenése óta keletkezett. Nemzetközileg is elismert munkásságával meghatározta a téma és szakterületet gondozó, oktató, kutató és fejlesztő tanszék, tudományos műhely alapjait és kijelölte és elismertette helyét a hazai szakmai-tudományos életben.

Dr. Tarján Gusztáv okleveles bányamérnök

Sopronban, Schneider Gusztáv néven született 1907. március 16-án. 1929-ben szerzett bányamérnöki oklevelet a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Bánya-, Kohó- és Erdőmérnöki Karán. A diploma megszerzését követően napidíjas gyakornok, majd 1936-1939 között tanársegéd az Érc- és Szénelőkészítéstani Tanszéken. 1939-1941 között az állami ércbányászat csucsomi antimonbányájában előbb beosztott mérnök, majd üzemvezető főmérnök. 1941-ben, Finkey József halálát követően, a J.N. Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Bánya-, Kohó- és Erdőmérnöki kar Bányamérnöki Osztály meghívására intézeti tanárként, a tanszékvezetőként visszatért az oktató-kutató munkához. 1943-ban nevezték ki egyetemi tanárrá. 1950-51 között a bányamérnöki kar dékánja volt. Az Érc- és Szénelőkészítéstani Tanszéknek, majd megváltozott nevén, 1960-tól az Ásványelőkészítési Tanszéknek volt tanszékvezetője 1972-ig. 1974-ben nyugállományba vonult, azonban tudományos főmunkatársként 1994-ig folytatta tudományos és oktató munkáját. 1938-ban „A recski rézércek szelektív flotálása” című értekezésének megvédésével egyetemi doktori címet szerzett. Tudományos munkásságának elismeréséül a Magyar Tudományos Akadémia 1951-ben levelező, majd 1976-ban rendes tagjává választotta. Az ásványelőkészítés számos területén maradandót alkotott. Eredményeit több mint 160 tudományos közleményben jelentette meg, az egész világon ismerik, hivatkoznak rá. Legjelentősebb kutatási munkái a hidrociklonban lefolyó áramlások és a szilárd szemcsék mozgástörvényeinek leírására és az ülepítés folyamatának elméleti és gyakorlati vizsgálatára vonatkoztak. Oktatói működése idején nagy gondot fordított tananyaga rögzítésére, közreadására. Egyetemi oktatási célokra, illetve a mérnöktovábbképzés érdekében 14 jegyzetet írt. 12 könyv, könyvrészlet és értekezés, közöttük 3 tankönyv szerzője. Egyik könyve kínai nyelven jelent meg. Életművének betetőzését jelentette az 1986-ban kiadott Mineral Processing című kétkötetes angol nyelvű munkája, amely mű szakkönyv, tankönyv és kézikönyv is egyszersmind. Könyveiben és jegyzeteiben saját tudományos munkáin és tapasztalatain kívül a szakirodalomban fellelhető minden fontos eredményt átvett, azokat egységes szempont szerint rendszerezte. Egyetemi oktatóként, professzorként egy emberöltőn keresztül adta át a bányász, kohász és gépész hallgatók és mérnökök ezreinek az általa művelt szerteágazó szak- és tudományterület ismereteit. Számos egykori tanítványa a szakterületen folytatta munkáját az iparban, vezető szakemberként, többen a tudományos életben, egyetemi oktatóként vagy kutatóként. Tudományos munkájának eredményeit az ipari gyakorlatban közvetlenül is alkalmazták. 1950-1980- közötti időszakban minden hazai dúsítómű, ill. előkészítőmű létesítésében részt vett, a tervezéshez szükséges laboratóriumi és félüzemi kísérleteket irányította (úrkuti mangánérc, petőfbányai lignit, gyöngyösvisontai lignit, stb.) Hazai és nemzetközi szinten is ismert és elismert szakmai-tudományos oktató és kutató munkáját számos kitüntetéssel ismerték el. Kétszer kapta meg a Kossuth-díjat és a Munka Érdemrend arany fokozatát, valamint számos más kitüntetést is elnyert. Az Alma Mater szolgálatában, hosszú időn át, végzett magas szintű oktató és kutató munka elismeréseként, a Miskolci Egyetem 1979-ben tiszteletbeli (h.c.) doktorrá avatta, majd részére 1987-ben a Pro Universitate kitüntetést adományozta.

Dr. Tarján Iván okleveles bányagépészmérnök

1930. november 8-án született, Theodorovits Iván néven, Mezőtúron. A Nehézipari Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karán 1953-ban szerzett kitüntetéses bányagépész-mérnöki oklevelet. A Bányászati Kutató Intézetben (BKI) eltöltött két hónapot követően, Boldizsár Tibor professzor meghívására Sopronba került tanársegédnek a Bányamérnöki Kar Bányagéptan II. Tanszékre. 1954-1957 között MTA aspiránsként folytatta tanulmányait és kutatásait. 1957-ben adjunktusnak nevezték ki, 1959-től egyetemi docens, majd 1970-től egyetemi tanár. 1972-1995 között Ásványelőkészítési tanszék, későbbi nevén az Eljárástechnikai Tanszék vezetője volt. 1992-1995 között Eljárástechnikai és Geotechnikai berendezések Intézet igazgatója. Az 1965-1971. között időszakban a Bányamérnöki Kar dékánhelyettese, majd két ciklusban, 1971-1974. és 1984-1987. években pedig a kar dékánja volt. Kandidátusi értekézését 1961-ben védte meg „A bányalevegő felmelegedésével, illetve lehűlésével kapcsolatos néhány alapvető kérdés vizsgálata” címmel. „A hidraulikus szállí- tás és hidromechanizáció vizsgálata és bányászati alkalmazása” című munkájának sikeres megvédésével 1991-ben megszerezte a műszaki tudomány doktora (MTA doktor) címet. Kutatói és oktatói munkássága a bányászati áramlás- és hőtani témacsoport mellett a mechanikai eljárástechnika, az előkészítéstechnika irányába teljesedett ki. Kutatásai a hidraulikus és pneumatikus szállítás, a reológia és reometria, a keverés-homogenizálás, a fázisszétválasztás, szemcsés anyagok mozgásának vizsgálata folyadékokban és gázokban, szuszpenziók és keveré- kek áramlása területekre irányultak. Az Ásványelőkészítési Tanszékre kerülve felismerte a szakterület hazai és nemzetközi fejlődési irányait, szakmai tudományos kihívásait. Kiemelt fgyelmet fordított a laboratórium fejlesztésére, a kutatási és kísérleti munkák technikai feltételeinek megteremtésére. Kezdeményezésére, kollégáival kidolgozott tervek alapján, 1992-ben akkreditálásra került és megindult az előkészítéstechnika-mérnöki szak. Fontosnak tartotta a hazai és nemzetközi szakmai-tudományos kapcsolatokat és azt is, hogy abba a tanszék valamennyi oktatója, kutatója bekapcsolódjon. E területen elért eredményeit számos sikeres hazai és nemzetközi kutatási pályázat és szakmai-tudományos együttműködés, konferencia sorozat is bizonyítja Tudományos kutatói munkásságának eredményeit több mint 130 magyar és idegen nyelvű publikációban adta közre. Vezetésével és közreműködésével 13 szabadalom született, az irányítása alatt készített kutatási jelentések száma 135. Oktatói működésére jellemző volt az alaposság a jó felkészültség. Mindig nagy gondot fordított a tananyaga fejlesztésére és rögzítésére. 1 tankönyvet, 2 könyvrészletet, 5 egyetemi jegyzetet írt. Oktatott tantárgyai: Bányagéptan, Szivattyúk és szellőztetők, Dúsítás, Környezetvédelmi eljárások, Hidraulikus és pneumatikus szállítás, a Mechanikai eljárástechnika alapjai, a Keverés és homogenizálás, és a Fázisszétválasztás. A bányamérnök hallgatók generációit oktatta. Az általa létrehozott és vezetett tudományos iskolában több hazai és külföldi szakember, fatal kutató szerzett tudományos fokozatot. Aktív szerepet vállalt a szakmai-tudományos közéletben is. Számos hazai és nemzetközi szakmai és tudományos szervezetben dolgozott, feladatokat vállalt az MTA és a MAB bizottságainak munkájában. Elnöke volt a Miskolci Egyetem Tudományos Diákköri Tanácsának és tagja a Miskolci Egyetem habilitációs bizottságának. Az OMBKE tiszteleti taggá választotta. Munkájának elismeréseként több magas kitüntetésben részesült, többek között megkapta a Munka Érdemrend ezüst fokozatát és a Szent-Györgyi Albert Díjat, a Signum Aureum Universitatis, a „Miskolci Egyetemi Érdemérem” egyetemi elismerést is. 2004-ben a Miskolci Egyetem h.c. doktori cím adományozásával ismerte el kiemelkedő oktatói, kutatói, vezetői tevékenységét.
 

Dr. Csőke Barnabás okleveles bányaművelőmérnök

1946. január 6-án született Sajószentpéteren. Középiskolai tanulmányait (1960-64) a miskolci Földes Ferenc Gimnáziumban folytatta. Bányamérnöki oklevelét 1969-ben szerezte meg a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Bányamérnöki Kara bányaművelési szakon. Szakmai pályafutás főbb adatai: 1976- műszaki egyetemi doktor, 1986- a műszaki tudomány kandidátusa, 1998 Dr. habil. 1969-től ösztöndíjas gyakornok, 1970-től egyetemi tanársegéd, 1976-tól egyetemi adjunktus, 1987-től egyetemi docens, 1998-tól egyetemi tanár, 2016-tól professzor emeritus. 1988-ban vendégdocens a Freibergi Bányászati Akadémián. 1997-2000 között Széchényi Professzori Ösztöndíjas. 1995-2000 között tanszékvezető, 2001-2010-ig intézetigazgató. 
Oktatási tevékenysége a kutatási területével egyező. Gyakorlatokat majd előadásokat tartott az ásványelőkészítés, mechanikai eljárástechnika (aprítás-darabosítás) hulladékelőkészítés területén bánya-, az előkészítéstechnika-, környezet-környezetmérnök, és a gépész-menedzser mérnökhallgatók számára. A doktorképzésben jelenleg Nyersanyagkitermelés és -előkészítés, környezeti eljárástechnika térmaterület vezetője, az aprítás tantárgy jegyzője, közreműködik a hulladékgazdálkodási szakmérnöki képzésben, mérnöktovábbképzésben. Munkatársaival együtt, vezetőként, meghatározó szerepet töltött be a tanszéki-intézeti kutató és oktató munka átproflozásában, különösen az előkészítéstechnika és a hulladékgazdálkodás-előkészítése mérnöki tudományterület fejlesztésében, valamint a bolognai képzési rendszer keretében az előkészítéstechnika és környezetmérnök BSc alap és MSc szakok bevezetésben és fejlesztésében. A haza egyetemek számára készített Hulladékgazdálkodás-I online elérhető tananyagának szerkesztője és számos fejezetét szerzőjel, valamint megjelent Hulladékelőkészítés mechanikai eljárástechnikai alapjai c. könyv egyik szerkesztője, szerzője.
Kutatási területe: Mechanikai eljárástechnika, ásványi nyersanyagok és hulladék előkészítése. Aprítási és szétválasztási folyamatok és berendezések tervezése, modellezése, optimálása. Külön ki kell emelni az aprítás, őrlés és fnomőrlés területén végzett és vezetésével folyó, nemzetközileg is elismert kutatómunkát, amely kiterjed mind az ásványos, mind hulladék nyersanyagok területére. Nagy jelentőségű az őrlési energiaigényének (Bond-munkaindex és Hardgrove munkaindex) meghatározása terén végzett munkája, az eljárás és berendezés fejlesztési eredmények. Számos újszerű, hulladék-aprítóberendezés tervezését végezte el és közreműködött a gépek gyártásában, az üzembehelyezésben.
Kutatás-fejlesztés. Ez ideig 245, ipari megbízás keretében hazai és külföldi nyersanyag elő- készítési kísérleti vizsgálatában (dúsítás, törés-őrlés) vett részt kutatóként, többségében témavezetőként: Ezek közül kiemelhető a hazai recski mélyszinti ércesedés, bauxitok, mangánérc, bazalt, kaolinit, mészkő, előkészítésével, továbbá külföld nyersanyagokkal, - a spanyol rézérc, marokkói komplex ezüsttartalmú szulfdos érc, görög, vietnámi és jugoszláv bauxitok, orosz vasérccel, bolgár kvarchomok, salakok- folytatott kutatások. Kutatási területéhez kapcsolódóan rendszeresen konzulensként segíti szakdolgozatok, diplomatervek, TDK munkák elkészítését. A Mikoviny Sámuel Földtudományi Doktori Iskola keretében több hallgató tudományos vezetője volt, ez ideig 9 PhD doktori értekezés elkészítését irányította. Közleményeinek száma: 295, amelyből 9 könyv és 15 könyvfejezet, 16 db szabadalom társtulajdonosa. Az oktatási és kutatási munkát nagyban segítette 6 nyertes OTKA pályázat, 2 EU- (CIPA, EU6), 5 kétoldalú nemzetközi-, továbbá 11 hazai projekt, amelyek témavezetője, koordinátora vagy alprogram vezetője volt.
Tudományos szervezetek (tagság, funkció): Az MTA köztestületének, az MTA és területi bizottsága a MAB keretében működő szakmai bizottságok tagja, korábban elnök és titkári feladatokat is ellátott. Tagja az Országos Magyar Bányászati és Kohászati és Szilikátipari Tudományos Egyesületnek. Hosszú időn keresztül tagja volt a Habilitációs Bizottságnak, a Mikoviny Sámuel Földtudományi Doktori Iskola Tudományági Tanácsának. Az International Scientifc Committee of the International Mineral Processing Congress tagja (1997-2012), International Advisory Committee of the International Mineral Processing Congress tag (2008-2012), Az European Symposium on Comminution Budapest (2006) nemzetközi konferencia szervező Bizottság elnöke.
Elismerések: Kiváló Munkáért (1979, 1986), Bányász Szolgálati Érdemérem különböző fokozatai, Borbála Emlékérem (1999), Magyar Érdemrend Lovagkeresztje (2016). Nívódíj, Magyar Kémikusok Egyesülete (2007). Mikoviny Sámuel Emlékérem, (2007). „Környezetvédelmi Műszaki Felsőoktatásért” Magyar Mérnöki Kamara (2011). Pro Universitate, Miskolci Egyetem (2011). „Oklevél - Kitüntető Tudományos Díj”, Miskolci Akadémiai Bizottság (2015). Szerzői Nívódíj, BKL-Bányászat Szerkesztő Bizottság (2016). „Szilikátipar Tudományos Egyesület Örökös Tagja” (2016). „Tiszteletbeli Tag”, Magyar Mérnöki Kamara (2016). Sajószentpéter város Diszpolgára (2017).
 

Dr. Bőhm József okleveles bányamérnök

 
1947. december 2.-án született Győrben. A Nehézipari Műszaki Egyetem (NME) Bányamérnöki Kar bányaművelő mérnöki szakán végzett, ahol 1971-ben kapta meg bányamérnöki oklevelét. Ezt követően került az NME Ásványelőkészítési Tanszékére, 1971-1974 között ösztöndíjas gyakornok, 1974-1977 között tanársegéd, 1977-1997 között egyetemi adjunktus, 1982-1985 között MTA levelező aspiráns, 1997-2013 között egyetemi docens, 2015-től címzetes egyetemi tanár. 1998-ban a „Gyengén mágneses fnomszemcsés ásványi nyersanyagok szelektív szétválasztása mágneses tulajdonságaik alapján” c. értekezése sikeres megvédésével megszerezte műszaki tudomány kandidátusa (CSc), ill. a Miskolci Egyetemen PhD doktori címet. 
Az oktató-kutató tevékenysége mellett, 1987-2001 között több ciklusban dékánhelyettes, 2001-2009 között két ciklusban a Műszaki Földtudományi Kar (Bányamérnöki Kar) dékánja volt. 1998-2009 között a Környezetgazdálkodási Intézet, 2009-2012 között a Nyersanyagelőkészítési és Környezeti Eljárástechnikai Intézet igazgatója. 2014-től nyugdíjas. Egyetemi oktató-kutató tevékenysége az eljárástechnika, ásványi- és másodnyersanyag előkészítés, hulladékgazdálkodás, a fenntartható természeti erőforrás gazdálkodás, számos elméleti és gyakorlati területét érintette. Több évtizeden keresztül vezetett gyakorlatokat, adott elő bánya-, geológus-, környezet-, földtudományi-, energetikus- és anyagmérnök hallgatók részére, valamint mérnöktovábbképző, szakmérnök képzési programok keretében is oktatott. 
Kutatási területe a minőség szerinti szétválasztás (dúsítás), kiemelten a mágneses és sűrűség szerinti dúsítás témaköréhez kapcsolódott. Munkássága az eljárások elméleti alapjainak tisztázása, a berendezések fejlesztése, a szétválasztási folyamatok eredményeinek értékelése területekhez köthető. Hazai és nemzetközi kutatási programok keretében, gyakorlati ipari problémák megoldásában, az eljárástechnika több területével foglakozott, szakértőként foglalkozik még ma is. Oktatási-kutatási-tudományos tevékenységéről, szakma- és kartörténeti munkáságáról közel 200 publikációt jelentetett meg magyar és idegen nyelven, részben társ-szerzőkkel. Számos hazai és nemzetközi konferencián tartott előadást. Több mint 150 ipari kutatási munkában vett részt, témavezetőként, részben közreműködő kutatóként. 7 jegyzet, oktatási segédlet társzerzője, 5 szabadalom kidolgozásában működött közre. Nagyszámú hazai és nemzetközi kutatási, infrastruktúra fejlesztési pályázat kidolgozásában és megvalósításában vállalt vezető, ill. közreműködő szerepet.
Intézeti, kari vezetőként kiemelt feladatának tekintette az oktatási-kutatási környezet tartalmi és szervezeti fejlesztését a változásokhoz igazodó, korszerű kutatási infrastruktúra kialakítását, működtetését. Jelentős fgyelmet fordított a nemzetközi oktatási és kutatási együttműködésekre. Oktató-kutatói, vezetői munkája mellett feladatokat vállalt a szakmai-tudományos közéletben az MTA, a MAB szakbizottságaiban, a Magyar Mérnöki Kamarában is. Több éven keresztül tagja volt az egyetem, a kar vezető testületeinek, különböző bizottságoknak. Közreműködött regionális és országos szakmai tudományos tanácsokban, valamint szakterületéhez köthetően felügyelő bizottságban is dolgozott. Több ciklusban volt az OMBKE Egyetemi Osztály titkára, alelnöke, elnöke, Tiszteleti tag (2010).
Oktató, kutató és vezetői munkája alapján számos elismerést kapott, többek között „Borbála Emlékérem” (1996) „Kiváló Bányász” (2000), a „Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti keresztje” (2002) kitüntetéseket, valamint „Herman Ottó tudományos Díj”, az „MTA-MAB Tudományos Díj” „Zielinszki Szilárd Díj” elismeréseket. Külföldön kapott kitüntetései: Petrozsényi Egyetem „Aranyérem” (2003), Kassai Egyetem „Jubileumi Aranyérme” (2012), „Selmecbánya aranyérem” (2005) „UNESCO érem” (Selmecbánya, 2012 és 2016), „Kulturális örökségvédelmi és Városfejlesztési Díj” (Selmecbánya, 2016). Egyetemi kitüntetések: „Signum Aureum Universitatis” (1994), „Erdőmérnöki Karért” (2009) „Pro Universitate” (2012), „Miskolci Egyetem Díszpolgára” (2017) „Doktor Honoris Causa, h.c.Dr” (2023).
 

Dr. Gombkötő Imre okleveles előkészítéstechnika mérnök

1976-ben született Budapesten. 2000-ben Miskolci Egyetem Bányamérnöki Kar (ma: Műszaki Föld- és Környezettudományi Kar) Előkészítéstechnikai mérnöki szakon szerzett oklevelet. 2008-ban PhD tudományos fokozatot szerzett, értekezésének címe: „Ultra nagy koncentrációjú zagyok csővezetékben történő szállításának vizsgálata, paszta technológia.”. 2000-től Nyersanyagelőkészítési és Környezeti Eljárástechnikai Intézet (korábban Eljárástechnikai Tanszék) munkatársa különböző beosztásokban. 2000-2006. között a PEREBAR és a TAILSAFE nemzetközi kutatási projektek koordinátora, 2008-2010 között tanársegéd, majd egyetemi adjunktus, 2012-től egyetemi docens. 2013-2015. között a Mechanikai Eljárástechnikai Intézeti Tanszék vezetője, 2015-2017 között az Intézet igazgatója. Ez időszak alatt előkészítette az Alapanyag-gyártási folyamatmérnök mesterszak szakalapítását és akkreditációját és megalapozta az ENTER és AMIR mesterképzéseket. 2006-tól 2015-ig a Műszaki Földtudományi – Környezettudományi Oktató – Kutató és Innovációs Központ létesítményfelelőse volt. 2017-től az EIT RawMaterials munkatársaként az ásványi nyersanyagszektor innovációjával foglalkozik, mellette részfoglalkozású tudományos főmunkatárs. 2000-től részt vesz az Előkészítéstechnika mérnök-, Környezetmérnök-, Bánya és Geotechnikai mérnök- Anyagmérnök- és Energetikai mérnök szakos hallgatók, valamint Kohó – és Gépészmérnök hallgatók elméleti és gyakorlati oktatásában. Több tárgy előadója és gyakorlatvezetője. Rendszeresen feladatokat vállal a szakmai továbbképző tanfolyamok szervezésében és lebonyolításában, külföldi egyetemekkel együttműködésben szervezett oktatási programokban (EGEC, EMEC, ERASMUS mobilitás) is. Kutatási tevékenysége elsősorban a mechanikai eljárástechnika, nyersanyag-előkészítéstechnika, nyersanyag és hulladék előkészítés, zagyok, és folyadékok reológiája, hidraulikus zagyszállítás, diszperz anyagok, ásványi anyagok, útépítési kőanyagok fzikai tulajdonságainak vizsgálata. Kezdeményező szerepet vállalt számos hazai és nemzetközi pályázat és együttműködés- a CriticEl projekt, az UNEXMIN – „Underwater explorer for flooded mines” Horizon 2020 projekt vagy az Fenntartható Nyersanyag-gazdálkodási Tematikus Hálózat – RING 2017 projektek kialakításában és megvalósításában. 
Sokrétű oktató, kutató és tudományszervező munkája mellett, részt vesz a szakmai tudományos közéletben is. Az MTA köztestület, az OMBKE, a Szilikátipari Tudományos Egyesület, a Magyar Mérnöki Kamara és a Society of Mining Professors tagja. Ez ideig 151 magyar és idegen nyelvű szakmai tanulmány, szerzője, társszerzője, rendszeres előadó hazai és nemzetközi tudományos konferenciákon és szakmai rendezvényeken. Munkája elismeréseként kapott díjak: MTA-MAB Tudományos Díj (2008), MMK Környezetvédelmi oktatásért oklevél (2014), Miskolci Egyetemtől: Kiváló Konzulens (2014), Nemzetközi Kapcsolatokért kitüntetés (2015).
 

Dr. Bokányi Ljudmilla okleveles ásványelőkészítési mérnök

1956-ban Norilszkban (Szovjetunió) született. 1979-ben a Moszkvai Kohászati Egyetem (MISzISz) Ásványelőkészítési Szakán szerzett oklevelet. 1979. szeptember 1. óta a Miskolci Egyetem Nyersanyagelőkészítési és Környezettechnológia Intézetében (korábban Ásványelőkészítési, ill. Eljárástechnikai Tanszék) dolgozik, 1995. óta egyetemi docensként. 2013-2022 között a Bioeljárástechnikai és Reakciótechnikai Intézeti Tanszék első vezetője volt. 1992-ben Dr. univ. (Miskolci Egyetem), 1994-ben a műszaki tudomány kandidátusa fokozatot szerzett (MTA), értekezésének címe: A szénflotálás kinetikai modellezése reális parciális flotálhatóság alapján. Több európai ösztöndíjat: posztdoktori (Nagy-Britannia, 6 hónap), TEMPUS (Olaszország, 3 hónap; Belgium, 1 hónap), vendégelőadói ERASMUS (Ausztria, Németországban 3 egyetemen), DAAD (TU Berlin), valamint Széchenyi Professzori Ösztöndíjat nyert el (2000-2004). 1998-ban meghívott vendégelőadó a National Institute for Resources & Environment, Tsukuba, Japán (3 hét).
Több, országosan is új tantárgy tananyagának kifejlesztője, jegyzője és előadója az egyetemi, B.Sc, M.Sc, Ph.D és postgraduális képzési szinten. A Környezetmérnöki szak Hulladékgazdálkodás specializáció specializáció-vezetője a BSc és az MSc szinten. Rendszeresen oktat angolul külföldi partner-egyetemeken, valamint több mint 25 éve Miskolci Egyetemen (EGEC, EMEC, SH). A Mikoviny Sámuel Földtudományi Doktori Iskola témavezetője. MTA Bányászati Tudományos Bizottságnak több ciklusban választott tagja. „Geoscience and Engineering” (2012-2023), valamint „Hulladék on-line (2011-) folyóiratok főszerkesztője, az International Board of the Journal of Polish Mineral Engineering Society és az International Coal Preparation Congress, Scientifc Committee tagja (2000-).
Kutatási érdeklődése szerteágazó: általános eljárástechnika és mechanikai eljárástechnika. A fnom diszperz többfázisú rendszerekben végbemenő alapjelenségek elméleti és kísérleti vizsgálata. Flotációs szétválasztás elméleti, kísérleti és alkalmazott kutatása, matematikai modellezése. Környezeti eljárástechnika. Hulladékok visszanyerése, feldolgozása és újrahasznosítása. Bioeljárástechnika: bioszorpció, szerves hulladékok aerob és anaerob biodegradációja, bioszolubilizálás, különös tekintettel az elektronikai hulladékokra; fermentáció, mechanokémia és ezek kombinált alkalmazása biokonverziókban. A bioeljárástechnika terén korszerű oktató- kutató laboratórium kialakítását kezdeményezte és irányította. Vezetésével egy PhD sikeres védésére került sor ezen a tématerületen.
Több tucat hazai és nemzetközi sikeres kutatási projekt résztvevője, kezdeményezője, ill. tudományos vezetője. Több hazai és nemzetközi konferencia résztvevője, valamint szervezője. Az International V4 Waste Recycling 21 nemzetközi konferencia elnöke (2018). Aktív résztvevője a Kari és az Egyetemi közéletnek. Kari és Egyetemi szinten számos bizottságnak tagja, MFK Tudományos Diákköri Tanács elnöke (2011-). A Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezetnek Miskolci Egyetemi Szervezete oktatói alelnöke, majd elnöke. A kiemelkedően eredményes tehetséggondozási munkájáért kétszeresen részesült, Mestertanár Aranyérem (EMMI-MTA-OTDT) kitűntetésben. 2008-ban a ”Környezetvédelmi Műszaki Felsőoktatásért” Kitüntető Oklevélben (Magyar Mérnöki Kamara Környezetvédelmi Tagozata); 2015-ben „A Miskolci Egyetem Kiváló Kutatója” kitűntetésben; 2019-ben az Innovációs és Technológiai Miniszteri Elismerő Oklevélben részesült. 2021-ben megkapta a Miskolci Egyetemért Érdemérem kitűntetést.